A víz igen jó közvetítő közeg lehet számos baktérium, vírus és gomba számára. Ha nem vigyázunk a medencék tisztaságára, a kórokozók felszaporodva a fürdőzők megbetegedését okozhatják.

A külső hallójárat gyulladását "uszoda betegségnek" is nevezik, mert leggyakrabban a nyári strandszezonban fordul elő. A betegséget a medence vizében felszaporodó baktériumok okozzák. A beteg jellemző panasza a külső hallójárat viszketése és erős fájdalma, tünetként esetenként bűzös váladékozás jellemző. Amennyiben a hallójáratot a váladék kitölti, halláscsökkenés is kialakul. A hallójárat és gyakran a fülkagyló is vöröses, duzzadt, a fül előtt a porc nyomásra erősen fáj. Swimmer’s ear,ez is uszodai betegség, de máshonnan is be lehet szerezni, például fülpiszkáló pálcikával való megsértéssel. A külső hallójárat bőre begyullad. 90 százalékban baktérium okozza, a többi gomba. Tünetei kellemetlenek, fülfájás, idegentestérzés az egyik fülben, fülbe sugárzó fájdalom, rágáskor, vagy ha megnyomod a hallójárat előtti kis pöcköt (tragus), fokozódik a bűzös váladékozás, halláscsökkenés is előfordul. Orvoshoz kell fordulni.

A fültőmirigy duzzanatát, leggyakrabban különböző fertőző, gyulladásos folyamat okozza, vírusfertőzés. A fertőző ágensek közül, leggyakrabban a vírusok játszanak kóroki szerepet. Így például, széles körű immunizáció elterjedését megelőzően, a mumpszvírus okozta járványos fültőmirigy-gyulladás a mumpsz, igen gyakori betegségnek számított.

A mumpszvírus mellett egyéb vírus eredetű fültőmirigy-gyulladás is ismeretes, beleértve a human immundeficientia vírus (HIV) fertőzést, influenza, parainfluenza, cytomegalovirus (CMV) okozta fertőzéseket, továbbá a Coxsackie -, vagy a lymphocytás choriomeningitis vírus infekciókat.

A középfülgyulladásnak több formája különböztethető meg: lehet akut illetve krónikus, más szempont szerint pedig hurutos illetve gennyes. Az akut gyulladást a hirtelen bekövetkező gyorsan gyógyuló esetekre mondjuk, míg a krónikus középfülgyulladás a hosszan elhúzódó, lassan gyógyuló illetve a gyakran visszaeső középfülgyulladásokra.

A hurutos vagy savós középfülgyulladásban általában áttetsző váladék található a középfülben, míg a gennyes folyamatokban sűrű, sárga gennyes váladék, amely baktérium által okozott fertőzésre utal.

A középfülgyulladásra általában a magas láz kíséretében jelentkező egy vagy kétoldali egyre fokozódó fülfájás hívja fel a figyelmünket, továbbá hogy a gyermek rosszabbul hall az adott fülére. Egyes esetekben a fülben lévő váladék olyan nagy nyomást fejt ki, hogy a dobhártyát átszakítva a külső hallójárat felé tör, és a fülből gennyes vagy savós váladék ürülését észleljük.

Csecsemőknél a sírás, a fül felé kapkodás, étvágytalanság, láz és hányás utalhatnak a betegségre.

A középfülgyulladás általában felső légúti fertőzések, megfázások után jön létre. Kezdeti orr- és torokgyulladás során az orr, garat és a garatot a középfüllel összekötő járat, más néven Eustach-kürt nyálkahártyája megduzzad, ennek következtében a középfül nem szellőzik jól. A külső- és középfül között két oldalon normálisan azonos nyomási viszonyok uralkodnak. Ez az egyensúly ilyenkor felborul, mivel az Eustach-féle járaton keresztül - ami egy kürt alakú szerv a középfülüreget köti össze az orral és a torokkal,  az a feladata, hogy normál szinten tartsa a légnyomást a középfüli területen - a középfül, más néven a dobüreg nem kap elég levegőt. A középfülben így kisebb nyomás alakul ki, mintegy vákuumként kezd el működni. Ennek a szívóhatásának köszönhetően a dobüreg nyálkahártyájából folyadék lép ki, illetve magába szippantja az orrüregben lévő pangó váladékot, ezáltal megfertőzi a középfület.

A gyermek orrlégzése akadályozott, orrhangon beszél, torka vérbő, gyulladt, az adott füle nyomásra érzékeny. Nem egy esetben a középfülgyulladáshoz arcüreggyulladás és hörghurut is társulhat. Emellett a nyaki nyirokcsomók is megnagyobbodnak, fájdalmasak lehetnek különösen a fül mögött lehet ezeket ilyenkor tapintani.

Fül-orr-gégész szakorvos a dobhártyát otoszkópos készülékkel nézi meg, mely sokban segít a diagnózis felállításában. Hallásvizsgálatra is sor kerülhet, amely során a halláscsökkenést ellenőrzi a szakorvos.

Mindenképpen használjanak orrcseppet,vagy orrsprayt. Ilyen esetekben nem elegendő önmagában a sós orrcsepp, vagy a tengervizet tartalmazó orrsprayk használata, ezek mellett az orrnyálkahártyát összehúzó készítményt kell használni. Újabban már kaphatók kombinált orrspray-k a patikákban (hároméves kortól használható), amelyek a váladék feloldására alkalmas anyag mellett nyálkahártya összehúzó készítményt is tartalmaznak.

Fontos a gyermekek megfelelő orrfújási technikájának kialakítása, csecsemőknél az orrváladék gondos leszívása, megfázások esetén orrnyálkahártya lohasztó orrcseppek vagy orrsprayk alkalmazása, a fül védelme és melegítése, illetve a szervezet ellenálló képességének fokozása.

Fájdalom jelentkezik, a duzzanat, váladék hatására füldugulás, halláscsökkenés alakul ki. Az idült forma esetén a tünetek enyhébbek, főleg viszketés, hámlás a vezető tünet. A fülgyulladás időnként fellobban, ilyenkor fokozódik a viszketés, fájdalom, fülfolyás jelentkezhet.

Víz,bakteriális és vírusfertőzések hatására, az egyensúly felborulhat,baktériumok, gombák telepedhetnek meg, indulhatnak szaporodásnak, a fertőzés hatására gyulladásos változások következnek be, a hallójárat bőre megduzzad, vérbővé válik, váladékozik.

Gyakran strandolás után jelentkeznek a panaszok, amikor úgy érezzük, víz ment a fülünkbe, melyet nem tudunk onnan kicsurgatni.

Hajmosás után is gyakran érzünk hasonlót, amit  tovább súlyosbítunk az "alapos" fülpucolással. A külsőfül gyulladás igen erős fájdalommal jár. Gyakran az éjszakai alvást, pihenést is zavarja.Ilyenkor a vizsgálat maga is fájdalmas. Ha víz jutott a hallójáratba érdemes minél hamarabb eltávolítani azt, mert a felázott hallójáratbőr sérülékeny, könnyen fertőződik a levegőben normálisan is jelenlévő kórokozókkal és kialakulhat a hallójárat-gyulladás. Rendszeresen a hallójáratba jutó klóros uszodai víz hallójáratgyulladást okozhat.

Kifejezetten úszásra kialakított füldugó hasznos, mert megelőzi a víz hallójáratba kerülését.

A külsőfül bőre igen érzékeny terület. A fülzsír bevonja ezt a finom bőrt, savas kémhatást biztosít, mely gátolja a kórokozók megtapadását, a baktériumok szaporodását. Szárazon tartja azt, védi a kémiai, mechanikai irritációtól.

A fülzúgás búgó, csengő, csiripelő, esetleg zakatoló hang hallása külső hang hiányában. Lehet egy, vagy kétoldali, de sokszor a fejében érzi a beteg mintha belülről szólna.

A fülzúgás diagnózisának felállítása, a fej és a nyak együttes vizsgálatát magában foglaló fül-orr gégészeti vizsgálat során történik. Az orvos ilyenkor megvizsgálja a hallójáratot és a dobhártyát, nem áll-e fülzsír, fertőzés vagy valamilyen alaki eltérés a panaszok hátterében. Esetleg sztetoszkóppal ráhallgat a nyaki nagy erekre.

Különböző hobbi sportok, pl. a vadászás, az extrém hangos zene hallgatása károsíthatja a füleit. Viseljen fülvédőt, vagy tartson szünetet a nagyon zajos tevékenységek végzése közben, ez mind védheti a hallását. A zene hangerejének csökkentése szintén jótékony hatású.

Svéd orvosok felfedezték, hogy piaci forgalomban lévő hormonkészítményekkel, elejét lehet venni az időskori nagyothallásnak. Az ösztrogénnek, az elsődleges női nemi hormonnak az egyik receptora, kutatásaik alapján fontos szerepet játszik a hallásban - a férfiaknál is.

Barbara Canlon, a stockholmi Karolinska Institute professzora, svéd és ausztrál tudósokkal közösen nagy szabású egérkísérletekben azt találta, hogy az ösztrogén két receptora közül - amelyeken keresztül a hormon más molekulákhoz kapcsolódik - az egyik jól véd a megsüketülés ellen. Az ösztrogénnek két receptora van, alpha és béta. Az alphának nincs szerepe a hallás elvesztésében, a bétának annál nagyobb. Amikor kevés a béta ösztrogénreceptor, akkor elkezd romlani a hallás.

Fülfájdalom vagy halláscsökkenés esetén mindig forduljunk orvoshoz.